Szolgált az első világháborúban, ahol karpaszományos szakaszvezetői rendfokozatot ért el. Jogi egyetemet végzett és államtudományi doktorátust szerzett. 1922-től 1944. december 23-ig nyomozóként dolgozott a Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztályán. 1945. február elején, Nyugat-Magyarországon megszervezte Hain Péter utasítására az Offenzív célokat szolgáló hírszerző csoportot. Ennek a szovjetek által megszállt országrészekről való információszerzés volt a feladata.
Egyik vezetője volt a baloldali szervezkedések felszámolására indított nyomozásoknak. Részben személyesen, részben beosztottjai révén súlyosan bántalmazta a gyanúsítottakat, hogy beismerő vallomást tegyenek és további információkat adjanak. 1944-ben az ellenállási mozgalom elleni nyomozásokat vezette, együttműködve a csendőr nyomozóosztállyal. 1944 júniusáig tagja volt a Hain Péter vezette politikai csoportnak a Svábhegyen, majd a nyilas hatalomátvételt követően ismét az illegális mozgalom elleni nyomozásokat vezette.
1949. április 23-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-135778
HU BFL – XXV.2.b – 3048 – 1946