Apja gépkocsivezető volt. Gimnáziumi érettségi vizsgát tett, majd 1942 őszétől katonai szolgálatot teljesített tűzszerészként. Legmagasabb rendfokozata hadapród őrmester volt. 1945 januárjában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945. március 16-án szabadult. Jelentkezett a németek ellen harcoló Magyar Honvédségbe, innen 1945. június 4-én szerelt le. Ezt követően alkalmi munkákból élt. 1945 júniusában belépett a Független Kisgazdapártba (FkgP).
1947 októberétől Jaczkó Ivánnal és Fóris Elemérrel együtt gyújtó- és robbanószerkezetek előállításában vett részt. Engedély nélkül tartott magánál fegyvereket. 1947. november 13-án délelőtt a budapesti városházán Jaczkóval együtt pokolgépes merényletet kíséreltek meg.
1947. november 17-én a Jaczkó Ivánnal és társával szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-80873