Polgári családból származott, édesapja főkonzul volt Kölnben. Iskoláit Kölnben, Brüsszelben és Budapesten végezte. Államtudományi doktorátust szerzett. 1942-től a Külügyminisztériumban, 1949-től a Csepel Autógyár Nemzeti Vállalatnál dolgozott. 1945 májusában őrizetbe vették és fasiszta tevékenység gyanúja miatt eljárást folytattak vele szemben. Hamarosan azonban szabadlábra helyezték, mert semmiféle bűncselekménnyel nem volt gyanúsítható.
Az 1940-es évek második felében a Külügyminisztériummal kapcsolatos adatokat mondott el gyanútlanul egyik volt munkatársának, Blaskovics Miklósnak, aki az információkat a budapesti angol követség részére továbbította.
1950. november 11-én a Blaskovics Miklóssal és társával szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen öt havi fogházra ítélték, egyben az addig elszenvedett fogva tartással büntetését kitöltöttnek vették és elrendelték azonnali szabadlábra helyezését. Mégsem engedték szabadon, hanem 1950. november 14-én kémkedés miatt Kistarcsára internálták.
Egyes források szerint a váci rabtemetőben temették el.
HU ÁBTL 2.2.1. II/1. 2/1091-1092.
HU ÁBTL 3.1.9. V-36021
HU ÁBTL 3.1.9. V-90559
HU ÁBTL 3.1.9. V-97135