Munkáscsaládból származott. Az elemi iskola elvégzése után különböző helyeken segédmunkásként dolgozott. 1938-ban került a Csepeli Vas- és Fémművekbe, ahol lakatosként, később más beosztásokban is dolgozott, majd 1954-ben otthagyta a gyárat. Ezután 1956. október 23-ig a Nagyvásártelepen volt kocsikísérő. 1952-ben hatósági közeg elleni erőszak, később súlyos testi sértés miatt bűntették meg, illetve többször indult ellene szabálysértési eljárás.
Csepelen október 23-án a Szent Imre téri tüntetés egyik hangadója volt, majd másnap részt vett a helyi hadkiegészítő parancsnokság elleni támadásban, október 25-én a Vasmű pártbizottsága ellen szervezett támadást, másnap pedig Buri Istvánnal együtt foglalták el a rendőrség épületét. Ezt követően több társával együtt a Csepeli Vas- és Fémművekbe ment fegyverért, ahol elfogták őt az üzemet védő katonák. Három napig a gyár légópincéjében tartották őrizetben. Október 30-án a Csepeli Nemzeti Bizottság tagjává választották. Később Szente Károlyt a fiával együtt Buri István parancsnok letartóztatta garázda magatartásuk miatt és a budapesti rendőrfőkapitányságra szállíttatta. November 4-én szabadult, de a harcok miatt nem tudott visszamenni Csepelre. November 6-ig a szovjetek ellen harcolt, melynek során megsebesült.
1958. december 20-án a Szente Károllyal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték
HU ÁBTL 3.1.9 - V-142296/3.
HU ÁBTL 3.1.9 - V-143557
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL –XXV- 4.a. – 5102/1957
HU BFL XXV- 60.d.5. – BÜL 2056/1957