Szente István

1956. október 23-án csatlakozott Budapesten a Boráros téri fegyveres csoporthoz, hogy részt vegyen a szovjet katonai egységek elleni harcokban.   Október 24-én néhány társával egy teherautónyi fegyvert szerzett a fővárosba bejutni szándékozó szovjet harckocsik feltartóztatására, azonban a fegyveres túlerővel szemben a főváros határában a Balatoni műúton nem merték felvenni a harcot. Innen Csepelre ment, ahol bekapcsolódott a Csepeli Katonai Kiegészítő Parancsnokság elleni fegyveres támadásba. A tűzharcban tizenketten haltak meg, köztük Szente sógora.  Másnap a kerületi rendőrkapitány elrendelte a kiegészítő parancsnokság elleni támadásban résztvevők letartóztatását, így őrizetbe vették többekkel Szente Istvánt is, akiket a rendőrség fogdájában helyeztek el. Hamarosan id, Szente Károly vezetésével összegyűlt tömeg követelésére a foglyokat, köztök Szentét is szabadon engedték. Október 26-án belépett a csepeli nemzetőrségbe, majd a rendőrkapitányság épülete előtt újra összegyűlt tömeg Ifj. Szente vezetésével megostromolta és elfoglalta az épületet és a rendőröket lefegyverezték. Innen a Vasmű pártbizottságához mentek és megrohamozták az épületet. Másnap ő szervezte és vezette a Vas- és Fémművek elleni sikertelen fegyveres támadást. Október 28-án a vasgyár védelmére rendelt katonai egység visszafoglalta a rendőrség épületét, többekkel együtt Szentét is bezárták a gyár légópincéjébe. Kiszabadulása után a Boráros téri fegyveres csoporthoz csatlakozott és a Práter utca egyik épületének emeleti helyiségéből tüzelt a szovjet harckocsikra, majd visszament Csepelre a fegyveresek által megszállt rendőrkapitányságra, másnap azonban a karhatalom alakulataitól tartva átment a kerületi pártbizottságra. Garázda magatartásuk miatt november 1-én őt és az apját id. Szente Károlyt Buri István parancsnok letartóztatta és a budapesti rendőrkapitányságra szállíttatta. November 4-én szabadultak, de a harcok miatt nem tudtak visszamenni Csepelre. 1957 januárjában két esetben sikertelenül megpróbált Ausztriába szökni. Mindkét esetben tetten érték, de szabadon bocsátották. Harmadszor Jugoszlávia felé történt szökésekor szintén elfogták és a bácsalmási járásbíróság 4 havi börtönre ítélte. Nem sokkal szabadulása után, 1957. június 23-án vették ismét őrizetbe, ekkor már „ellenforradalmi” szerepe miatt.