A nyolc általános iskolai osztály elvégzése után segédmunkásként helyezkedett el. 1948-ban bevonult katonának, ahonnan tiszti iskolára küldték. 1951-ben önkényes eltávozás miatt a hadbíróság 18 havi börtönre ítélte, egyben lefokozta. 1953 és 1956 között nyolc esetben volt büntetve, többek között könnyű testi sértésért, hatóság elleni erőszakért, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásért. Munkahelyeit gyakran váltogatta. 1956 októberében a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozott, a letartóztatásakor vízvezeték-szerelő volt a budapesti XX. Kerületi Tatarozó Vállalatnál.
1956. október 26-tól tagja volt a kispesti rendőrségen Konkoly T. György hadnagy parancsnoksága alatt szerveződött nemzetőrségnek, fegyveres őrszolgálatot látott el a Kossuth térrel szemben lévő pártháznál. November 2-án a nemzetőrség feloszlott. Másnap a kispesti Wekerletelepen megalakult egy 30-40 főből álló fegyveres csoport régi katonatársának, Bojtor Bélának a vezetésével. Szegedi csatlakozott a csoporthoz, Bojtor helyettese lett, az ő feladata volt a tagok kiképzése és a taktikai műveletek irányítása és végrehajtása. Vezetőként részt vett azokban az akciókban, amelyeket a Kiserdőben állomásozó szovjet csapatok, valamint a Nagykőrösi úton vonuló szovjet harckocsik gyalogos kísérői ellen indítottak. November 7-től a társaival nagy mennyiségű ételt és italt szerzett be a környékbeli vendéglőből és Közértből, vezetésével a XVIII. kerületi Beloiannisz Honvédségi Laktanyából fegyvereket és ruhákat vittek el. November 9-én vezetésével a csoport egyes tagjai a Gyáli út 12. számú ház kertjéből megtámadták az arra haladó szovjet katonákat. A harcok során megsebesült.
1958. augusztus 29-én a Szegedi Flóriánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 5753 – 1957