1935-ig hivatásos katonatisztként szolgált. Ekkor leszereltette magát, majd különböző elnevezésű szélsőjobboldali pártok, végül a Nyilaskeresztes Párt vezetője volt. Politikai okból többször elítélték, 1940-ben kormányzói kegyelemmel szabadult. 1944. október 15-én ‒ az országot megszálló német fegyveres erők segítségével ‒ erőszakos módon megakadályozta a fegyverszünet megkötését, majd átvette az ország feletti főhatalmat és kormányt alakított. 1944. október 16. és 1945. március 28. között – nemzetvezetőként – Magyarország miniszterelnöke volt. 1945. március 7. és 28. között az ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter tisztét is betöltötte. 1945. május 5-én Ausztriában amerikai fogságba esett, október 3-án átadták a magyar hatóságoknak.
1944-ben politikai tevékenységével segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, hozzájárult az üldözöttek súlyos bántalmazásához, kifosztásához és törvénytelen kivégzéséhez, valamint a totális mozgósítás elrendelésével hozzájárult az ország háborús veszteségeinek növeléséhez.
1946. március 1-jén jogerősen halálra ítélték.