Négy polgári osztályt végezett. 1938-tól útépítőként Budapesten dolgozott. 1940 decemberében tényleges katonai szolgálatra bevonult Budapestre az 1. utász zászlóaljhoz. Továbbszolgálatot vállalt, 1944 elején a jutasi tiszthelyettesképző iskolára került. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, innen 1947 szeptemberében tért haza. Napszámosként a Hortobágyi Országos Vízgazdálkodási Hivatalnál helyezkedett el. 1948 októberében saját kérelmére bevonult a Honvéd Kossuth Akadémiára. 1949 márciusában alhadnagyi rendfokozatban kinevezték a 101-es gépkocsizó utász zászlóalj századparancsnokának. 1949 augusztusában áthelyezték a pécsi gyalogos tiszti iskolára műszaki tanárnak, ahol 1950 májusában előléptették hadnaggyá.
1944 augusztusában a keleti fronton egy műszaki csapat szakaszparancsnok-helyetteseként meggyilkolt egy szovjet civil személyt.
1949 júliusában Verpeléten egy kocsmában italozás közben a bajtársainak elmondta, hogy a műszaki alakulata éppen milyen óvóhelyek kialakításán dolgozik és megmutatta menetlevelét is.
1951. február 8-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen 8 évi börtönre ítélték.
HU ÁBTL 2.6.1. – I. s. – 2. t. – sz. n. – Halottak könyve
HU ÁBTL 4.1. A-1335
HU HIM HL – XI.22 – Kb. XII 086/1950
HU HIM HL – XI.1 – Katf. 018/1951