Munkáscsaládból származott. Gyermekkorában menhelyen nevelkedett. A hat elemi osztály elvégzése után több településen alkalmi munkákból élt. Lopás miatt nyolc esetben kapott kisebb büntetéseket. Egy ideig Vácon egy kőműves vállalatnál lett gépkocsivezető, azonban lopás miatt onnan is elbocsátották, a bíróság pedig három évi börtönre ítélte. Szabadulása után a társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntette miatt a Pestmegyei Bíróság hét évi börtönre ítélte. Büntetését a miskolci munkahelyparancsnokságon töltötte, ahonnan 1956 október vége felé az ottani felkelők kiszabadították.
Október végén a miskolci felkelők kiszabadították a börtönből. Szabadulása után volt börtöntársától lőszerekkel egy pisztolyt szerzett, mivel csatlakozni akart a Bükk-hegységben tartózkodó fegyveresekhez. Útközben december 13-án Lillafüred közelében lévő a Hámori-tó melletti farakodónál szolgálatot teljesítő rendőrök Nagy András társaságában igazoltatták őt, a személyi motozás során mindkettőjüknél csőre töltött pisztolyt találtak. Az 1956. december 11-én hatályba lépett rendelet alapján statáriális bíróság elé állították.
1956. december 15-én a Soltész Józseffel és társával szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-145089
HIM HL – XI.22. – 504/1956