Szülei korán meghaltak. Nyolc általános iskolai osztályt végzett a budapesti Városmajor úti iskolában, ezzel egyidőben a Városmajor úti intézetben nevelkedett. Csepelen, a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben kitanulta az esztergályos szakmát. Rövid ideig a bugyi gépállomáson, majd a soroksári agrártudományi tangazdaságban dolgozott, majd visszament Csepelre. 1955 májusában a Budapesti XX. kerületi Járásbíróság betöréses lopás miatt 3 évi börtönre ítélte, büntetését az edelényi rabmunkahelyen a szénbányában töltötte. 1956. november 3-án a felkelők kiszabadították innen. Újra a csepeli fémműveknél helyezkedett el. 1956 végétől társaival több betöréses lopást követett el. Később az oroszlányi bányában vállalt munkát.
1956. november végétől kezdve részt vett fegyverek és lőszerek gyűjtésében, valamint államellenes röplapok sokszorosításában és terjesztésében. Decemberben találkozott a börtönben megismert Erdész Józseffel és elhatározták, hogy lopásokat követnek el, ebből tartják majd el magukat. December végén, majd 1957. január elején álkulccsal behatoltak két lakásba, ahonnan ékszereket és ruhaneműket vittek el. Január 18-án betörtek a XI. kerületi Csurgói utca üresnek hitt egyik lakásába, azonban két idős nő otthon tartózkodott, őket meggyilkolták. Még két esetben kíséreltek meg betörést. Sipos szomszédjától, Csigó Lászlótól kölcsönkért egy pisztolyt, hogy annak segítségével fegyvert szerezzen magának. Január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki vonakodott fegyvere átadására.
1957. június 22-én a Sipos Zsigmonddal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V- 141799/1-3
HU ÁBTL III. – 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 2378 – 1957