Négy polgári osztályt végzett, majd Budapesten a Magyar Állami Vas- és Acélgyárban (MÁVAG) lakatosnak tanult. 1938-tól a Nemzeti Front, 1940-től a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja volt. 1941 decemberében a budapesti főkerület-vezető megbízta a budai kerületek pártszervezeteinek ellenőrzésével. 1942. augusztus 23-án letartóztatták, majd az állam és a társadalom erőszakos felforgatására irányuló bűntett miatt 3 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1944. április 4-én amnesztiával szabadult. A második világháború után raktárosként dolgozott egy kórházban.
Az 1944. október 15. utáni napokban fegyveres szolgálatot vállalt a Nyilaskeresztes Pártban. Néhány nappal később kinevezték a Nemzeti Számonkérő Különítmény (NSZK) polgári tagozatának országos vezetőjévé, ebben a minőségében a szervezet vidéki egységeinek felállítását irányította. Az NSZK élén zsidónak, baloldaliaknak és katonaszökevényeknek tekintett személyek előállításáról rendelkezett. 1944. október 28-án alárendeltjének, Dukovics Hugónak utasítást adott Kálló Ferenc rk. esperes meggyilkolására.
1948. október 2-án a Réti Jánossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.