A középiskolát Zentán végezte, majd a szerb megszállás elől Magyarországra szökött. 1920-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultására. Tanulmányai befejezése után előbb Nyírbátorban, majd Újpesten volt ügyvédjelölt, 1928-ban tette le az ügyvédi szakvizsgát. Ettől kezdve ügyvédként dolgozott Újpesten. 1942 és 1944 között rövid katonai kiképzéseket kapott, majd 1944 nyarán behívták munkaszolgálatra, ahonnan megszökött és a lakásán bujkált. 1945-ban rövid ideig tagja volt a Független Kisgazdapártnak. 1945 után több háborús és népellenes bűncselekménnyel vádolt személy védőügyvédje volt. Letartóztatásakor a 11. számú Ügyvédi Munkaközösségben dolgozott.
1956. október 24-én alapító tagja volt az Újpesti Forradalmi Bizottságnak, amelynek elnökéül is megválasztották. Október 27-én a Belügyminisztériumból érkezett fegyveres különítmény tagjait távozásra és fegyvereik átadására szólította fel, néhányukat le is tartóztatta. Felhívására a felfegyverzett polgárőrség tagjai az utcákról és a környező háztetőkről tüzet nyitottak a kapitányság épületében rekedt belügyi fegyveresekre. Október 28-án kilépett a forradalmi bizottságból, majd a tanácsháza előtt összegyűlt tömegnek mondott beszédében kifogásolta a bizottságnak nagyrészt munkásokból álló összetételét és lázította a tömeget a megválasztott ideiglenes munkástanácsok ellen, mondván kommunisták férkőztek be közéjük. Követelte a munkástanácsok azonnali újraválasztását, majd október 31-én Újpesten megalakította a Keresztény Szocialista Pártot. Röplapokat készíttetett, amelyeken közhírré tette pártja megalakulását és csatlakozásra szólította fel az embereket.
1959. július 28-án a Kósa Pállal és társaival szemben indított büntetőper XXVIII. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142947/1-9
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 8017 – 1958