Az egyetemistákból, katonákból, munkásokból, nemzetőrökből összeállt mecseki ellenállók 1956. november 4-én, miután a szovjet csapatok bevonultak Pécsre, beásták magukat a mecseki erdőkbe, ahol több héten keresztül folytatták az ellenállást. Petrus József november 16-án csatlakozott az egyik legjelentősebb egységhez, a Horváth Géza vezette Gazda-csoporthoz. Petrus csatlakozásának időpontjában az egység visszavonulóban volt, így harci cselekményekben már nem vett részt. A csoport feloszlása után kapcsolatba lépett a pécsi szovjet parancsnoksággal és felajánlotta segítségét a maradék mecseki ellenállók felkutatásában. Később kiderült, hogy megbízóit félrevezette, elhagyott búvóhelyekre irányította a szovjeteket, így senkit sem fogtak el Petrus segítségével, viszont felfedte azokat a helyeket, ahol fegyvereket és lőszereket tároltak. A Baranya megyei rendőrség ezért kitiltotta a megyéből. Innen Tatára ment, azonban a tilalom ellenére hamarosan visszatért Pécsre és a MUK keretében egy újabb felkelés megszervezésére tett kísérletet. A szervezkedés célja az volt, hogy március 15-én fegyveres provokációt hajtsanak végre, s ennek során megtámadják a megyei rendőrfőkapitányságot, a pécsi karhatalmat és a szovjet laktanyát. Fegyvereket a karhatalmista járőrök lefegyverzésével, a pécsi-bányatelepi és az abaligeti rendőrőrsök megtámadásával akartak szerezni. A szervezkedés tagjai voltak többek között a perben is szereplő Petrus József, Horváth Sándor, Slapsi Ernő, Hagenthurn Ernő, Béres Lajos, Osztojnics László, Rodják Ferenc és Tancsik József pécsi lakosok. Hálózati úton szerzett információk alapján azonban március 14-én a pécsi rendőrség őrizetbe vette őket.
HU MNL OL–XX-5-g. – 5285/1957