Miután Földes községben elvégezte a hat elemi osztályt, kovácstanulónak jelentkezett, később kovácssegédként dolgozott. 1933-ban behívták tényleges katonai szolgálatra. A szolgálati idejének kitöltése előtt négy évi továbbszolgálatot vállalt, 1939-ben őrmesterként szerelt le. Később többször behívták katonai szolgálatra, majd 1941-ben hivatásos állományba került és elvégezte Veszprémben a Jutasi Altisztképző Iskolát. 1945 márciusában átvették az újjászervezett magyar hadseregbe törzsőrmesteri rendfokozattal. Ebben az időben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1947-1948-ban elvégezte a Kossuth Katonai Akadémiát. 1955 decembere és 1956 októbere között a Hunyadi Lövész Tiszti Továbbképző Iskola zászlóaljparancsnoki tanfolyamán vett részt. 1956. november 16. után honvéd őrnagyként leszerelt. A MÁV-nál helyezkedett el mint mozdonyvezető-gyakornok, itt dolgozott egészen a letartóztatásáig.
Kiskunhalason töltött szabadságáról feljött Budapestre, majd 1956. november 4-én gyalog elindult alakulatának állomáshelyére. Útközben civil fegyveresek tájékoztatták Nagy Imre beszédéről, azzal egyetértve hivatásos katonaként az óbudai Schmidt-kastélyba ment, ahol mintegy 100 főből álló katona és civil személy tartózkodott. Látva a kastélyban összejött és folyamatosan növekvő létszámú csoport szervezetlenségét, átvette a fegyveres csoport irányítását. Hozzáfogott az ottlévő tisztekkel a csoport katonai egységgé szervezéséhez, rajokat, szakaszokat alakított ki, s az összehangolt irányításhoz 8-10 főből álló parancsnoki törzset hozott létre. Kapcsolatot létesített a II. és a III. kerületi nemzeti bizottságokkal, a III. kerületi nemzetőrséggel, a Széna téri fegyveresekkel, valamint az óbudai újlaki téglagyárban berendezkedett fegyveres csoporttal. A parancsnoki törzs tagjaival megszervezte a szovjet katonai alakulatok elleni fegyveres ellenállást. Utasította a hozzájuk csatlakozó Erdősi Ferenc tüzér hadnagyot, hogy robbantsa fel a Hármashatár-hegyen a BM tulajdonában álló épületet, ahol egy rádió-adóvevő berendezés volt elhelyezve. Erdősi több társával együtt végrehajtotta a parancsot, az épület teljesen használhatatlanná vált. November 6-án csatlakozott a csoporthoz Csíky Lajos, akit Pércsi felderítőtisztté nevezett ki. November 6-án Pércsi elhagyta a kastélyt, a parancsnokságot Csíky vette át. Hazament a lakására, majd november 16-án – szabadságának leteltével – jelentkezett a Petőfi Akadémián. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá, hanem leszerelt és a polgári életben helyezkedett el.
1958. május 8-án a Pércsi Lajossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142911/1
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HTL – XI.22 – 789/1957