Kispolgári családból származott. Tanító, majd iskolaigazgató volt. Tartalékos tisztként 1940-ben részt vett Erdély visszafoglalásában, majd a Szovjetunió elleni hadműveletekben. 1946-ig szolgált a hadseregben, századosi rendfokozatot ért el. Nyugdíjazása után segédmunkásként dolgozott. 1945 után a Szociáldemokrata Pártban, majd a Magyar Radikális Pártban politizált.
1948 nyarán Debrecenben Kincs Pállal együtt egy titkos szervezetet hozott létre. A Tiszántúl katonai és polgári közigazgatásának megszervezésével kívánták támogatni a következő háború során Magyarországra betörő nyugati csapatokat. Később szervezkedésüket az egész országra ki akarták terjeszteni.
1952. február 13-án a Belényesi Lászlóval és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.