Apátvarasdon 1956. október 27-én megalakult a nemzeti tanács és a nemzetőrség. A nemzeti tanács elnökének Kajsza Lászlót választották meg, a többi vádlott a nemzetőrség tagja volt. A nemzetőrök október 28-án Pécsváradon fegyvereket szereztek, ezekkel teljesítettek szolgálatot. November 5-én a nemzetőrség feloszlott, a fegyvereket a pécsváradi rendőrségen kellett leadni. Pál Lajos, Fekete János és Blazsekovics Ferenc vállalták, hogy a fegyvereket Pécsváradra szállítják, ehelyett azonban Kajsza tudtával Vágotpusztán a fegyverekkel együtt csatlakoztak a Horváth Géza vezette fegyveres csoporthoz, amely tovább folytatta az ellenállást a Mecsekben. November 14-én Szabó István és Kajsza élelmiszerrel és információval támogatták a csoportot.
Horváth egy Kovács Sándor nevű személyt bízott meg egy kisebb egység felállításával, amely feladatául élelmiszergyűjtést, új tagok toborzását, két apátvarasdi kommunista személy kivégzését és a mecseknádasdi rendőrőrs lefegyverzését határozták meg. A csoporthoz csatlakozott Szabó István, Kajsza, Pál, Fekete és Blazsekovics is. Kovácsot azonban később gyanúsnak találták, ezért Szabó István javasolta meggyilkolását, amelyet november 16-án Pál Lajos végre is hajtott.
November 18-án Szabó István és Kajsza Apátvarasd község párttitkárának, tanácselnökének és a termelőszövetkezet (TSZ) elnökének fenyegető levelet küldtek, ezek hatására a párttitkár elhagyta a községet, a TSZ vezetője lemondott és a TSZ feloszlott.
Szabó István 1950-től tartott engedély nélkül magánál fegyvert és lőszert, a nemzetőrként kapott fegyvert sem adta le, és a meggyilkolt Kovácstól elvett fegyvert is magához vette. Ezek mellett kézigránáttal, robbanóanyaggal és nitroglicerinnel is rendelkezett. Szabó István testvérének, Szabó Andrásnak elrejtés céljából átadott két pisztolyt és nagyobb mennyiségű lőszert.