Kisiparos családba született, apja szobafestő volt. Négy középiskolai osztályt végzett, majd kitanulta a szerszámlakatos szakmát. 1944-ben behívták munkaszolgálatra. 1944 novemberében államfelforgatás, nemzetvezető-gyalázás és szökés miatt 10 évi börtönre ítélték, büntetését nem töltött le, mivel szállítás közben megszökött. 1945 januárjában Budapesten csatlakozott a rendőrség kötelékéhez, ahol bűnügyi vonalon dolgozott és nyomozó főhadnagyi rendfokozatot ért el. 1950 októberében innen elbocsátották. Ezután szerszámlakatosként dolgozott. 1954-ben vesztegetés és egyéb bűntettek miatt 8 évi börtönre ítélték. Büntetését a tiszapalkonyai építkezésen töltötte, innen szabadult 1956. november 1-én a forradalmi eseményeknek köszönhetően. 1956. november 29-én Ausztriába szökött, innen 1956. december végén visszaszökött Magyarországra.
1956. november 1-jén szabadult, majd csatlakozott a Szabad Nép székházában működő fegyveres csoporthoz. Másnap a csoport katonai parancsnokánál, Kovács Andrásnál több személyt feljelentett, köztük rendőrtiszteteket, büntetés-végrehajtásban dolgozókat és Sarkadi István ügyészt, aki 1954-ben az ő ügyében is eljárt. Kovács parancsára Sarkadit őrizetbe vették, majd meggyilkolták.
Ausztriából való visszatérte után, 1956 utolsó napjaiban katonai térképeket akart szerezni, majd azokat külföldi hírszerző szervek részére ki akarta juttatni az országból.
1957. május 7-én a Pálházi Ferenccel és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.2.1. I/12. 6/1459-1460.
HU ÁBTL 2.2.1. II/6. 3/1233.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141595
HU MNL OL – XX.5.d.1 – 724/1964