Munkáscsaládból származott, az édesapja bányász volt. Négy polgári osztályt végzett, majd cipész tanuló lett. 1931-től a segédvizsga letétele után hosszabb ideig a szakmájában dolgozott. 1935 és 1937 között tényleges katonai szolgálatot teljesített. Leszerelése után Újpestre, majd 1940-ben Solymárra költözött és cipészként dolgozott. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, később Németországba vitték. 1945 után a német SS-alakulatban való szolgálat miatt bűnvádi eljárás indult ellene, azonban bizonyítottság hiányában felmentették. 1950 elején izgatás, szolgálati titoksértés, valamint elöljárói hatalommal való visszaélés miatt a Budapesti Katonai Törvényszék 4 évi börtönre ítélte. Szabadulás után az I. számú Autójavító Vállalatnál, majd a Ruggyantagyárban hegesztő lakatosként dolgozott.
1956. október 23-án Budapesten részt vett a Magyar Rádió ostromában, majd az épület elfoglalása után uszított az ott elfogott karhatalmisták meggyilkolására. Október 26-án Rákosszentmihályon az MDP kerületi irodájában megalakult Forradalmi Ifjúsági Bizottság parancsnok-helyettese, később a fegyveres erők parancsnoka lett. November 6-án csoportja néhány tagjával megtámadott két szovjet katonai járőrt, akiket életveszélyesen megsebesítettek. Beosztottjait arra utasította, hogy gyilkolják meg a katonákat, amit ők nem teljesítettek. November 7-én a rákosszentmihályi vasútállomáson vagonfosztogatásokban is részt vett.
1957. november 6-án a Balogh Józseffel és társaival szemben indított büntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141806/a.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141806/1-4.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV-4.f. – 2632/1957