Alkalmazotti családból származott, édesapja pincér volt. Négy elemi, majd négy polgári iskolát végzett, ezt követően a MÁVAG-hoz került szerszámlakatos tanulónak. 1944-ben leventeként kivitték a szovjet frontra, 1945 januárban szovjet fogságba esett, ahonnan 1948 őszén tért vissza Magyarországra. 1949 és 1950 között a Strühmer Csokoládégyárban dolgozott szezonmunkásként. 1950 és 1959 között hét esetben volt büntetve köztörvényes bűncselekményekért. A börtönbüntetések között csak pár hónapig volt szabadlábon. Ezalatt 1956 július és október között a Síkvölgyi Bányaüzemnél, mint bányacsillés, Az utolsó büntetését Sopronkőhidán töltötte. 1958-ban a Csatorna- és Mélyfúró Vállalatnál dolgozott.
1956. október 26-a és november 4-e között Budapesten a Baross tér 19. szám alatt tevékenykedő fegyveres csoportban szakaszparancsnok volt. Október 30-án szakaszával részt vett a Köztársaság téren az MDP Budapesti székház megtámadásában, majd az épület elfoglalása után az atrocitásokban. Szakaszával a Teleki-téri BM garázsból nagymennyiségű ruhaneműt és fegyvert szállíttatott a Baross téri székhelyükre. November 4-én a Baross téri ún. Patyolatházból kézigránátokkal és benzines palackokkal megsemmisítettek egy szovjet harckocsit, az égő harckocsiból menekülő katonákat meggyilkolták. Másnap a Divatcsarnokból tüzeltek az arra haladó szovjet katonai egységekre.
1961. július 15-én a Herczegh Benjáminnal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10-a. II. sz. melléklet
HU ÁBTL 3.1.9 V-147834/10-a. IX. számú melléklet
HU BFL – XXV.- 4.f.8. – 7098/1957