Apja az első világháborúban főhadnagyi rangot, a háború után vitézi rangot és földbirtokot kapott. A középiskolát Győrben végezte el, a tanítóképzőt ugyanitt kezdte meg, majd 1940-ben Nagykőrösön fejezte be. Először Győrszemerén kezdett tanítani. A II. világháború idején többször behívták katonának. 1945 elején megszökött az alakulatától, majd elfogták és kivitték Németországba. 1946 elején tért haza. 1950 és 1954 között munka mellett elvégezte a pedagógiai főiskola magyar-történelem szakát, ezt követően Győrött lett pedagógus
1956-ban a Győrben működő Dunántúli Nemzeti Tanács tagja volt. 1956. október 26-án részt vett a győri tüntetésen, amelyen beszédet mondott. Az október 26-i mosonmagyaróvári sortüzet követően a nemzeti tanács képviseletében Mosonmagyaróvárra ment az eset kivizsgálására és az indulatok lecsillapítására. Mire társaival odaértek, a határőrlaktanyát már megszállta és lefegyverezte a tömeg. Határozott fellépésének szerepe volt abban, hogy a sortüzet követő lincshangulatban a tanácsháza előtti tüntetésnek nem volt erőszakos halálos áldozata. November 1-én a Dunántúli Nemzeti Tanács megbízásából Ausztriába utazott. Társaival elsődlegesen az osztrák Bauerbunddal (gazdaszövetséggel) kívántak tárgyalni annak érdekében, hogy támogatást szerezzenek egy hasonló magyar szervezet létrehozásához. A második szovjet intervenció azonban átírta a terveket, ezt követően a forradalom gazdasági támogatását kérte, amellett sürgette az ENSZ politikai közbelépését. November közepén tért vissza Magyarországra és jelentkezett a rendőrségen, ahonnan akkor még elengedték, de egy hónappal később őrizetbe vették.
1957. december 21-én a Földes Gáborral és társaival szemben indított bűntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1990 után a Győr-Nádorvárosi köztemető díszsírhelyén helyezték végső nyughelyére. (NÖRI).
HU ÁBTL 3.1.9 V-141296
HU ÁBTL 3.1.9 V-142098
HU ÁBTL 3.1.9 V-145910
HU HIM HL – XI.1. – 156/1957