Édesapját nem ismerte. Anyja állami gondozásba adta, ahonnan nevelőszülőkhöz, majd 1942-ben Magyarországon egy gyermekmenhelyre került. 1946-tól Mosonmagyaróváron élt. Nyolc általános iskolai osztályt végzett, közben és utána a diákotthonban fűtőként dolgozott.
1956. október 26-án részt vett a mosonmagyaróvári tüntetésen, a sortűz után ott volt a határőrlaktanya védőinek lefegyverzésében, s azokon a megmozdulásokon is, ahol a feldühödött tömeg határőrtiszteket bántalmazott és hármat megölt. Másnap csatlakozott a városi tanács előtti tüntetőkhöz, akik az ott őrizetben tartott tisztek kiadását követelték. Mire odaért, Vági István főhadnagy, a laktanya-parancsnok politikai helyettese már kivetette magát a tanácsháza ablakán. Ezt követően részt vett a holttest meggyalázásában. A tömeggel a tanácsházától a kórházhoz ment, ahonnan kihozták az ott ápolt Stefkó József határőr főhadnagyot, akit agyonvertek, majd felakasztottak.
1957. december 21-én a Földes Gáborral és társaival szemben indított bűntetőper V. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
1991. március 23-án a mosonmagyaróvári temetőben helyezték végső nyughelyére. (NÖRI)
HU ÁBTL 3.1.9 V-141296
HU HIM HL – XI.1. – 156/1957