Munkáscsaládból származott, apja cipészsegéd volt. Hét általános iskolai osztályt végzett, majd 1951-ben villanyhegesztő-segédként szabadult. Ezután a szakmájában vagy segédmunkásként tucatnyi munkahelyen dolgozott, időnként munka nélkül volt. 1953. április 5-én néhány társával át akart szökni Ausztriába, de Győrnél a vonaton igazoltatták és őrizetbe vették őket. Ekkor tiltott határátlépés bűntettének kísérlete miatt 1 évi börtönre ítélték. 1956-ban a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekben dolgozott.
1956 októberében részt vett a csepeli tüntetéseken, majd november 4-e után nemzetőrként harcolt a szovjetek egységekkel szemben, segédkezett a Csepel-szigetre vezető gubacsi hídfő felrobbantásában is. December 6-án elhagyta Budapestet és néhány társával a Bakonyba ment, hogy csatlakozzanak Maléter Pál fegyveres egységéhez. Mivel Maléter csapatát nem találták meg (az ugyanis nem létezett), néhány helyi személlyel kiegészülve egy bakonyi vadászházban húzták meg magukat. Fegyvert és robbanóanyagot akartak szerezni, ezért december 12-én egy társával együtt megtámadta a bakonybéli államvédelmi üdülőt, egy személyt megsebesítettek, de céljukat nem érték el. December 20-án felderítő útra ment, a karhatalmisták észrevették és el akarták fogni, ekkor rálőtt egy rendőrtisztre, de nem találta el.
1957. január 10-én a Horváth Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI.22 – 2036/1957