Munkáscsaládból származott, édesapja vasutas volt. 1943-ban polgári iskolát végezett, nyomdaipari tanulónak ment, de nem szerzett képesítést. Alkalmi munkákból élt, majd 1946-ig a MÁV-nál volt segédtiszt. 1948-ban lopásért elítélték, ezt követően még háromszor követett el vagyon elleni bűncselekményt. A büntetés-végrehajtási intézetekből kétszer megszökött, 1947-ben az állampusztai rabmunkahelyről, 1952-ben pedig az Épületelem Gyárban lévő rabmunkahelyről. Az egyes büntetései között segédmunkásként dolgozott a Textilnagykereskedelmi Vállalatnál és a Danuvia Szerszámgépgyárban. Utoljára 4 és fél évi börtönre ítélték. Büntetését az edelényi rabmunkahelyen töltötte, ahol vájár képesítést szerzett. Innen 1956. november 3-án fegyveres felkelők szabadították ki.
1956 decemberében Budapesten volt rabtársával, Sipos Zsigmonddal elhatározták, hogy fegyveres betöréseket fognak elkövetni. A hónap végén, majd 1957. január elején álkulccsal behatoltak két lakásba, ahonnan ékszereket és ruhaneműket vittek el. Január 18-án betörtek a XI. kerületi Csurgói utca egyik üresnek hitt lakásába, azonban két idős nő otthon tartózkodott, őket meggyilkolták. Ezt követően még két esetben kíséreltek meg betörést. Társaitól több alkalommal átvett fegyvereket, amiket jogtalanul magánál tartott.
1957. augusztus 13-án a Sipos Zsigmonddal és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141799/1-3
HU ÁBTL III. – 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.a.7 – 2378 – 1957