Műegyetemi tanulmányait Brünnben végezte, majd Prágában a német tulajdonú OSRAM-Telefunken vállalatnál dolgozott. 1939 áprilisában a németek elől Lengyelországba, innen pedig Londonba emigrált. A háború után hazatért Magyarországra. A Jóvátételi Hivatalnál helyezkedett el, hamarosan az intézet anyag- és árhivatali kirendeltségét vezette. 1948 márciusában kinevezték az Erősáramú Iparigazgatóság vezetőjévé, majd a Nehézipari Minisztérium VI. főosztályának vezetőjévé. 1948 októberétől az Iparügyi Minisztérium X. főosztályát vezette.
A második világháború alatt Londonban élt, ekkor a brit titkosszolgálat beszervezte, majd a háború után arra utasította, hogy utazzon Magyarországra és az ország gazdasági és politikai helyzetéről küldjön nekik jelentéseket. 1948 októberében, amikor az Ipari Minisztérium X. főosztályának vezetője lett, irányítása alá került az összes magyar híradástechnikai vállalat, így a Standard Villamossági Rt. termelésének ellenőrzése is. Hivatali kötelességét megszegve lehetővé tette a vállalat mérlegének meghamisítását és közgyűlésének elhalasztását, amivel a magyar államnak jelentős kárt okozott. 1949 februárjában az International Standard Electric Corporation három amerikai megbízottja a magyar kormánnyal tárgyalásokat kezdeményezett a Standard Rt. további működéséről, ahol magyar részről a delegációt Radó vezette. Részt vett annak a szerződés-tervezetnek az összeállításában, amely a magyar kormányra nézve több hátrányos elemet tartalmazott. Közhivatali állásánál fogva tudomást szerzett az ország nemzetközi és gazdasági helyzetét érintő titkos adatokról, amelyeket továbbított a Standard Rt. tulajdonosait képviselő Robert Vogeler-nek. 1949 novemberében hivatalos hollandiai kiküldetés ürügyén akarta elhagyni az országot, azonban a politikai rendőrség őrizetbe vette.
1950. február 21-én a Geiger Imrével és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU MNL OL – XX-E-1-z – 00169/1950