Értelmiségi családból származott, édesapja is katonatiszt volt. A nyolc reáliskolai osztály után, 1929-től a Ludovika Akadémián tanult tovább, amelyet 1933-ben végzett el. 1939 januárjában Szombathelyre helyezték a légvédelmi tüzérosztályhoz. 1942 áprilisától 1943 februárjáig a keleti fronton szolgált. Ekkor hadbiztosi iskolába küldték, amelynek elvégzés után, 1944. március 15-én a HM Agitációs Főcsoport hadbiztosságához osztották be. 1944. október 20-án a Szent László Hadosztályhoz helyezték. Az alakulattal nyugatra vonult vissza, ahol brit hadifogságba esett. 1946. január 11-én tért vissza Magyarországra és ügynökként vállalat munkát különböző vállalatoknál. 1948. november 15-én visszavették a honvédséghez. Előbb a HM ruházati osztályánál kapott beosztást, majd 1949. augusztus elején a Honvéd „Bem” Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskolába helyezték hadtápparancsnoknak. 1950. május 1-jén őrnaggyá léptették elő.
1946-ban belépett a Független Kisgazdapártba, amelynek 1948 októberéig tagja volt.
1942 áprilisától a 7. gépágyús légvédelmi üteg parancsnokaként a szovjet fronton teljesített szolgálatot. 1942 májusában az alakulatot Sumakov községbe helyezték, ahol utasítására több esetben tartottak a lakosság körében razziát és házkutatást. A gyanús személyeket vallatták, majd meggyilkolták. Parancsára a magyar legénységgel is kegyetlenül bántak, rendszeresek voltak a fenyítések és a kikötések.
1945 elején a Szent László Hadosztállyal nyugatra ment, ahol brit hadifogságba esett. Fáber alezredes, a hadosztály parancsnokának felszólítására Meszlényi csatlakozott a Marnó Béla és Marnó János által vezetett szervezkedéshez. Meszlényi Marnó Jánossal együtt visszatért Magyarországra, ahol Marnó bevonta a szervezkedésbe Dárdai Dezsőt. Neki kellett legalizáló igazolványokat szereznie a behozandó gépkocsik számára. Marnó később átadta a szervezkedés vezetését Dárdainak. 1948 áprilisa után Meszlényi felvette a kapcsolatot a Szent László Hadosztály több volt tisztjével és bevonta őket a szervezkedésbe.
1951. december 20-án a Dárdai Dezsővel és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-73175/1-2