Agrárproletár családból származott. Az öt elemi osztály elvégzése után napszámosként dolgozott Földeák községben. 1940-ben megkezdte tényleges katonai szolgálatát, de nem vett részt frontszolgálatban. 1944-ben Budapesten egy bombatámadás során súlyosan megsérült, jobb lábát térden alul amputálták. 1947 februárjától irodai segédtisztként a Chinoin gyógyszergyárban dolgozott, majd volt újságárus, gépmunkás, csapos, majd ismét gépkezelő. 1956 áprilisában sztahanovista, július 1-jén pedig kiváló dolgozói oklevelet kapott. Ezt utóbbit már rokkantnyugdíjasként, mert leszázalékolták. Az 1956-os felkelés után az újpesti Hazai Pamutszövőgyárban alkalmazták.
1956. október 23. után csatlakozott a nemzetőrséghez, a Budapest IV. kerületi Nemzeti Bizottmány által használt objektumok fegyveres őrzésében vett részt, de segédkezett az államvédelmi beosztottak felkutatásában is. 1956. november 6-án este Budapesten a IV. kerületben a kijárási tilalomra hivatkozva az utcán géppisztollyal meglőtte Ürögi Jánost, aki másnap belehalt sérülésébe.
1957. augusztus 13-án 15 dl bor elfogyasztása után, részegen bement éjjeli műszakra a munkahelyére, a Hazai Pamutszövőgyárba. A művezető távozásra szólította fel, de ő ellenállt, majd összeesett és orvosi segítségre szorult. Amikor magához tért, csak erőszakkal tudták eltávolítani a gyárból, miközben Kádár Jánost szidalmazta.
1958. június 12-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.