Értelmiségi családból származott. Szülei az 1930-as évek elején meghaltak, féltestvére, Péch Zoltán fogadta örökbe, ezért az eredeti Eckhardt családneve helyett felvette a Péch családnevet. Érettségi után a Magyar Építő Részvénytársaságnál vállalt munkát, majd a Budapesti Autóbusz-Közlekedési Részvénytársaságnál (BART) kalauzként, később forgalmi tisztként dolgozott. 1950-ben otthagyta munkahelyét és az angyalföldi kenyérgyárban árukihordóként helyezkedett el. Innen egy hónap múlva átment a Teherfuvar Vállalathoz ellenőri munkakörbe. 1951 őszén beiratkozott a Budapest Műszaki Egyetem gépészeti tagozatának esti képzésére. Az elkövetkező években sűrűn váltogatta munkahelyeit, végül 1956 januárjában az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban üzemmérnökként helyezkedett el.
1956 októberétől a Péterfy Sándor Utcai Kórházban működő önkéntes mentőszolgálat sofőrjeként sebesülteket szállított a kórházba, s mivel társaival a fegyveres harcok helyszínein mozgott, szoros kapcsolatot alakított ki különböző fegyveres csoportokkal. A mentőszolgálat ürügye alatt a kórházból kimenő gépkocsik – főként a Tűzoltó utcai és a Práter utcai fegyveresek számára – élelmiszert és fegyvert is szállítottak. November 6-án sebesültszállítás közben a vállán megsérült és pár napig kórházi ápolásra szorult. November 8. és 14. között „ellenforradalmi tevékenység gyanúja miatt” a nyomozó hatóságok őrizetében volt. Szabadulása után kapcsolatba került Király Béla megbízottjával, Csontos Erzsébettel, aki megbízta a kórházban egy ellenálló csoport megszervezésével. 1956 decemberétől szervezője és vezetője volt egy ilyen csoportnak. Kapcsolatot tartott a Bécsben székelő „Forradalmi Központtal”, számukra jelentéseket küldött és az utasításaikat végrehajtotta. Részt vett illegális értekezleteken és felkelésre buzdító röplapok készítésében. 1957. január közepén Bécsbe szökött, február 10-én egy uszályon megbújva próbált hazajönni, de a gönyűi hajóállomáson elfogták a magyar határőrök.
1958. április 15-én a Péch Gézával és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142229/1-20
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.8 – 3676 – 1957