Budapesten érettségizett, majd 1945 után a Ganz Villamossági Műveknél villanyhegesztőként helyezkedett el. Később a Nehézipari Központban adminisztrátor lett. A Központ megszűnése után az Uzsoki Utcai Kórházba került műtős asszisztensnek. 1950-ben beiratkozott az orvostudományi egyetemre. Hat félév elvégzése után, 1954-ben megszakította tanulmányait és a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárában helyezkedett el. Az 1955-ös tanévben visszatért az egyetemre, de emellett éjszakánként továbbra is dolgozott a gyárban.
Budapesten 1956. október 23-án az egyetemi diáksággal részt vett a Bem téri tüntetésen. Október 26-án az orvostudományi egyetem diákbizottsága a 2. számú női klinikára küldte egészségügyi munkára. Másnap csatlakozott a Tóth József szigorló orvos parancsnokságával a klinikán megalakult fegyveres nemzetőrséghez, ahol november 4-ig fegyveres őrszolgálatot adott, és mint szigorló orvos az egészségügyi munkában is segédkezett. A fegyveres harcok befejezése után társaival elhatározták, hogy a továbbiakban nem fegyverrel, hanem más eszközökkel harcolnak az újjászervezett karhatalmi egységek és a szovjet csapatok ellen. Ennek egyik eszköze a röpcédulák készítése lett, amelyekben újabb fegyveres harcra buzdítottak és az új kormány intézkedéseit tették hiteltelenné. December végén egy társával Ausztriába akart szökni, de a határon elfogták, majd a kihallgatása után visszaküldték Budapestre. 1957. január elején a Honvédkórházból egy sokszorosítógépet vittek át a klinikára. Részben a klinikán, részben a Péterfy Sándor Utcai Kórházban részt vett az illegális megbeszéléseken, ahol az ellenállás megszervezése volt a téma, többek között egy katonai vezető parancsnokság létrehozásáról tárgyaltak, amit Debrecenben, Szegeden és Budapesten szerveznének meg. 1957. január közepén Debrecenbe utazott, hogy az ottani ellenálló csoportokkal felvegye a kapcsolatot. Felkereste a székesfehérvári ellenálló csoportot is és felszólította őket, hogy hozzák össze őt a Bakonyban működő ellenállókkal. 1957. január végén utasította Szy Zoltánt, hogy a Börzsönyben kutasson fel olyan rejtekhelyeket, ahol fontosabb személyek el tudnak rejtőzni. Ennek megtekintésére azonban már nem került sor, mert közben letartóztatták.
1958. április 15-én a Péch Gézával és társaival szemben indított büntetőper VI. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-142229/1-20
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.8 – 3676 – 1957