Kisparaszti családból származott. Hét elemi osztályt végzett, majd alkalmi munkákból tartotta el magát. 1946 októberében illegálisan elhagyta az országot és beállt a Francia Idegenlégióba, innen azonban 1947 áprilisában megszökött. 1948 októberében illegálisan visszatért Magyarországra. Pár hónappal később ismét szökést kísérelt meg Ausztria irányába, azonban a határőrség elfogta, és a Szombathelyi Járásbíróság tiltott határátlépés bűntette miatt 6 havi börtönre ítélte. 1951-ben közveszélyes munkakerülésért ítélte 6 hónapra a Budapesti Központi Járásbíróság. Ezután Tatabányán dolgozott bányászként. 1953-ban a Tatai Járásbíróság hanyag kezelésért, lopásért és közirathamísításért ítélte el 14 havi börtönre.
1955 szeptemberében négy társával Ausztriába szökött. Az osztrák csendőrség elfogta, majd Salzburgba került, ahol az amerikai katonai titkosszolgálat (CIC) egyik magyar származású beosztottja kihallgatta a magyarországi katonai és gazdasági viszonyokra vonatkozóan. 1955 december végén átszökött a nyugat-németországi Berchtesgadenbe, és ott kapcsolatba lépett a CIC egyik tisztjével, aki a kihallgatása után beszervezte Magyarország elleni kémkedésre.
1956 októberében több társával Ágfalvánál illegálisan visszatért Magyarországra. Budapestre utazott és csatlakozott a Maros utcai fegyveres csoporthoz, ahol több akcióban részt vett. Többek között november 1-én tagja volt annak az egységnek, amely Szobról magával hurcolta, majd a Corvin közi fegyvereseknek átadta Sarkadi István ügyészt, akit később a Corvin köziek kivégeztek. November 3-án részt vett a Külügyminisztérium épülete elleni fegyveres támadásban. Másnap mint szakaszparancsnok többed magával azért foglalt el tüzelőállást a budapesti fogaskerekű vasút városmajori végállomásánál, hogy feltartóztassa a fővárosba bejövő szovjet egységeket. 1957 januárjában anyagi ellenszolgáltatás fejében hét személyt ki akart juttatni az országból, azonban Ják községnél a határőrség elfogta őket. Mivel neki osztrák igazolványa volt, a magyar hatóságok beszervezték és azzal bízták meg, hogy épüljön be az Ausztriába került magyar disszidensek közé. Ennek azonban nem tett eleget, hanem miután átlépte a határt, Salzburgba utazott és a CIC ottani tisztjének beszámolt a magyarországi tapasztalatairól, főleg az 1956 végi eseményekről és a szovjet csapatokról. 1957. december 29-én egy kocsmai verekedés következményeinek elkerülése miatt ismét vissza akart térni Magyarországra, de Sopronkőhidánál elfogta egy magyar járőr.
1958. szeptember 20-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 0038/1958