Nemesi családból származott. Apja főjegyző, majd miniszteri tanácsos volt. Bárdossy jogi doktorátust szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1922-ben került a Külügyminisztérium sajtóosztályára. 1926-tól miniszteri tanácsos, 1934-től Magyarország bukaresti nagykövete, 1941-től külügyminiszter, majd Teleki Pál öngyilkosságát követően miniszterelnök volt. 1942. március 7-én lemondott miniszterelnöki tisztségéről. 1943-ban visszavonult a politikától, de beszédeiben a feltétlen németbarátság és a háború folytatása mellett érvelt. Ekkor alakul ki kapcsolata a szélsőjobboldali szervezetekkel. 1944 májusától a miniszterelnök politikai tanácsadója és Szombathely országgyűlési képviselője volt. Később tagja lett a jobboldali érzelmű politikusokat tömörítő Nemzeti Szövetségnek. 1944. október 12-től az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke volt. 1945 elején elmenekült Németországba, onnan Svájca ment, de végül visszatoloncolták Németországba. Ott őrizetbe vették és több magyar háborús bűnössel együtt 1945. október 3-án visszahozták Budapestre.
Magyarország miniszterelnökeként az antikomintern paktumhoz, majd a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással veszélyeztette az ország függetlenségét. 1941-ben a német hadsereg átengedése az ország területén, továbbá a német agresszióhoz való hozzájárulás tovább sértette az ország függetlenségét. Azzal is a német érdekeket szolgálta, hogy vezetése alatt Magyarország csatlakozott a németek keleti hadjáratához. Miniszterelnöksége alatt több zsidókra vonatkozó rendelet is született, amelyek az egyéni szabadságot és a tulajdonjogot sértették. A parlament hozzájárulása nélkül alkotmányellenesen hadat üzent az Egyesült Államoknak. Miniszterelnökségét követően több jobboldali szervezetnek is a tagja volt.
1945. december 28-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-128424
HU ÁBTL 3.1.9. V-128424/a