Munkás családból származott. A négy gimnáziumi osztály elvégzése után 1916-ban önként bevonult katonának, majd kivitték az orosz frontra, ahol egészségügyi szolgálatot teljesített. 1920-ban leszerelt és kitanulta az autó- és villanyszerelő szakmát. 1937-ig a szakmájában dolgozott, amikor balesetet szenvedett. Ezt követően különböző munkahelyeken dolgozott. 1941-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba, 1944-ben a VIII. kerületi nyilas pártszervezet nyomozója lett. Emiatt 1945-ben a népbíróság háborús és népellenes bűntettek miatt 7 évi fegyházra ítélte. 1952-ben szabadult, majd ablaktisztítóként helyezkedett el egy takarító vállalatnál. 1954-ben villamoskalauznak ment a Fővárosi Villamosvasúthoz. 1956 decemberében a XVII. kerületi rendőrkapitányság izgatás, rémhírterjesztés és sztrájk szervezése miatt őrizetbe vette. 1957. január 31-én közbiztonsági őrizet alá helyezték (Kistarcsa). Az őrizetet március 30-án megszűntették, és egyidejűleg rendőrhatósági felügyelet alá helyezték.
1956. október 30-án fegyveresen részt vett a Köztársaság téren az MDP Nagybudapesti Pártbizottság székházának ostromában és a székház elfoglalása után az államvédelmi tisztek elleni atrocitásokban. November 1-jén a VIII. kerületi rendőrségen belépett a nemzetőrségbe, ahol igazolványt és fegyvert kapott. Részt vett a Baross utca és Kilián laktanya környéki harcokban, társaival együtt 21 szovjet katonát fogott el. November 3-án hazautazott Nagykátára és csak november 14-én jött vissza Budapestre volt munkahelyére, a Fővárosi Villamosvasúthoz. December 11-12-én munkahelyén a sztrájk folytatása mellett agitált. Amikor a karhatalmisták segítségével elindultak a villamosok, valótlan hírekkel próbálta visszatartani munkatársait a munka felvételétől. Állandóan nemzeti színű szalagot viselt gyászkeretben, gyászolva az „elesett szabadsághősöket”.
1958. október 20-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144977
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8002 – 1958