Hat elemi osztályt végzett. 1939-től a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének tagja, 1942-től a szervezet vezetőhelyettese volt.
Nyilas vezetőként tudott a pártszolgálatosok által elkövetett atrocitásokról. 1944 novemberétől kezdve maga is részt vett a Városmajor utcai és az Andrássy úti pártházakban az üldözött személyek súlyos bántalmazásában, kifosztásban, egy nő megerőszakolásában és egy férfi agyonverésében. Tevékenyen részt vett az üldözötteknek a Duna-partra való kísérésében és törvénytelen kivégzésében. 1945 januárjában jelen volt a Maros utcai zsidó kórház és a Városmajor utcai Bíró Dániel-féle zsidó kórház betegeinek kivégzésénél is.
1948. december 15-én a Bokor Sándorral és társaival szemben indított büntetőper XI. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
Feleségét ugyanebben a bűnügyben háborús és népellenes bűntettek miatt halálra ítélték és 1949. április 2-án kivégezték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-135335