Hat elemi osztályt végzett. Idővel Budapestre költözött, ahol alkalmi munkákból tartotta fent magát. 1939-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba. 1945. november 26-án háborús és népellenes bűntettek miatt jogerősen 6 évi kényszermunkára ítélték. 1948-ban még a büntetését töltötte, amikor újból eljárás alá vonták.
1944 őszétől nyilas pártszolgálatot teljesített Budapest XII. kerületében. Részt vett a Városmajor utcai pártházban üldözött személyek súlyos bántalmazásában és kifosztásában. Decemberben társaival együtt elvitt több mint 70 üldözöttet a Duna-partra, ahol meggyilkolták őket. 1945 januárjában tevékenyen részt vett a Maros utcai zsidó kórház személyzetének és betegeinek törvénytelen kivégzésében.
1948. október 14-én a Bokor Sándorral és társaival szemben indított büntetőper VII. rendű vádlottjaként háborús és népellenes bűntettek miatt első fokon halálra ítélték. 1948. december 15-én a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet rá vonatkozó részét megsemmisítette, a népbíróságot az észlelt hiányosságok pótlására és új ítélet hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során a Budapesti Megyei Bíróság 1951. március 1-jén folytatólagosan elkövetett háborús bűntett miatt halálra ítélte. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1951. június 16-án elutasította.
HU ÁBTL 2.1. X/36
HU ÁBTL 2.2.1. I/3. 6/655.
HU ÁBTL 3.1.9. V-55770
HU ÁBTL 3.1.9. V-135335
HU MNL OL – XX.5.h – B.V. 0131/1951