Német nemzetiségű volt. Az általános iskolát Sopronban végezte el, majd 1949-ben a soproni állami líceumban érettségizett. Ezután egy évig a soproni Fésűsfonógyárban dolgozott szövőmunkásként. 1950 októberében behívták sorkatonai szolgálatra. 1951 márciusában jelentkezett a térképészeti tiszti iskolára, ahol földmérő képesítést szerzett. 1952 márciusában alhadnagyi rendfokozattal tisztté avatták, majd ezt követően a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetéhez került és különböző beosztásokban ott dolgozott. 1954 decemberében hadnaggyá léptették elő.
1956 novemberében a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének négy munkatársával elhatározta, hogy átszöknek Ausztriába, amihez Sopron úticéllal hamis menetlevelet és nyíltparancsot állított ki. November 12-én társaival az Építő- és Tatarozó Vállalatnak az intézet udvarán álló gépkocsijával Sopronba utaztak, másnap Brennbergbányánál átlépték a magyar-osztrák határt. Motzer néhány napot az osztrák menekült-táborokban töltött, s miután sikertelenül próbálkozott az ottani földméréstani intézetben való elhelyezkedéssel, kérésére november 28-án Nyugat-Németországba szállították, ahol megkapta a német állampolgárságot. Ott többször kapcsolatba került az amerikai hírszerző szervekkel, akiknek adatokat szolgáltatott Magyarország katonai képességeiről. Kapcsolatba került a Bundeswehr-rel is, amely 1958. március 28-án felvette a tisztikarába. Nyugat-Németországban történt tartózkodása alatt több személynek olyan fényképeket mutatott, amelyek az 1956-os fegyveres harcokat ábrázolták. 1958. április 11-én Berlinben illegálisan átszökött Kelet-Németországba, ahol a kelet-német határrendészeti szervek elfogták, majd átadták a magyar hatóságoknak.
1959. április 3-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-146058/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 003/1959