Értelmiségi családból származott, apja tanítóképzőben tanított. Szentirmay 1906-ban végzett a Ludovika Akadémián. 1923-tól 1936-ig a VKF 6/2. osztályán dolgozott. 1937-ben önként leszerelt. 1943-tól a Goldberger-féle textilgyár élelmezési osztályát vezette, 1944 végén elbocsátották innen. 1945-ben jelentkezett az új hadseregbe, kinevezték a mezőkovácsházai katonai bevonulási központ parancsnokának. 1945. november 1-jén nyugállományú alezredesként nyugdíjazták.
1949. március 26-án a Budapesti Népbíróság népellenes bűntett miatt 6 havi börtönbüntetésre ítélte, amit le is töltött. A fellebbezések folytán azonban ügyét újra tárgyalták. 1950. április 22-én a Budapesti Büntetőtörvényszék ismét elítélte népellenes bűntett miatt, ekkor 1 évi börtönbüntetést kapott. Azonban a fellebbezést követően, 1951. január 30-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vád alól.
Folyamatosan demokráciaellenes tevékenységet fejtett ki: 1948-ben bent járt az amerikai követségen, hallgatta az angolszász országok rádióadásait és a híreket az ismerősei között terjesztette, lakásán katonai térképeket rejtegetett.
1950. november 16-án Kistarcsára internálták.
HU ÁBTL 2.6.1. – sz. n. – Halottak könyve
HU ÁBTL 3.1.9. V-10056
HU ÁBTL 3.1.9. V-10056/1