Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után egy téglagyárba ment dolgozni. 1950-től esztergályos ipari tanuló lett a Villamosgép- és Kábelgyárban és ezzel egyidejűleg esti tagozaton elvégezte a közgazdasági technikumot. 1953-ban bevonult katonai szolgálatra, azonban öngyilkossági kísérlete miatt leszerelték. Ezután korábbi munkahelyén minőségi ellenőrként dolgozott. 1956. december 11-től december 28-ig, majd 1957. április 12-től május 7-ig letartóztatás alatt állt, azonban bűncselekmény hiányában mindkét alkalommal szabadlábra helyezték.
1956. október 28-án jelentkezett a budapesti VIII. kerületi rendőrkapitányságon nemzetőri szolgálatra. Azt az utasítást kapta, hogy menjen át a Kisfaludy utca 28/b. szám alatti házba és csatlakozzon az ottani fegyveres csoporthoz, amely szervezetileg a Corvin közi parancsnokság alá tartozott. Fáncsik később "különleges csoport" elnevezéssel létrehozott egy 18-20 főből álló egységet, amely létszáma a későbbiekben mintegy 40 főre emelkedett. A csoport megalakulásával Fáncsik lényegében átvette az épületben tartózkodó többszáz fegyveres feletti parancsnokságot is, az ő irányításával folytatódtak a környéken az akciók. A "különleges csoport" tagjai a Kisfaludy utca környékén fegyveres őrszolgálatot teljesítettek, volt államvédelmi beosztottakat tartóztattak le, a lakásukon házkutatásokat tartottak, ahonnan ruhaneműt és műszaki cikkeket hoztak el. Október 29-én többedmagával tehergépkocsikkal elszállították a Belügyminisztérium Gyorskocsi utcai raktárának matrackészletét. Október 30-án riadóztatták a Fáncsik-féle csoportot, akik elindultak gépkocsikkal a Köztársaság térre a Budapesti Pártbizottság székháza elleni támadásra. Fegyveresen ő is részt vett az pártház ostromában, és annak elfoglalása után az ott lezajló atrocitásokban. November 4-én a Kisfaludy utcai házban tüzelőállásokat alakítottak ki és felvették a harcot az odaérkező szovjet katonai egységekkel. A harcok során az épület súlyosan megrongálódott, jónéhány szovjet páncélkocsi és teherautó kiégett, több szovjet katona életét vesztette. Az ellenséges túlerő miatt végül a csapat visszavonult a Víg utcába, ahol csatlakoztak az ottani mintegy 250 fős fegyveres csoporthoz, akik a lemondott Pongrácz Gergely helyett őt választották meg parancsnokuknak. November 6-án Budapestet elhagyva csapatával Tatabánya felé indult, azonban Tarján községnél karhatalmi egységekkel és szovjet páncélosokkal találkoztak, akikkel tűzharcba keveredtek. Fáncsik néhány társával menekülni próbált, hogy Nyugatra szökjön, Környénél azonban megsebesült és november 11-én a szovjet csapatok fogságába esett.
1959. december 18-án a Fáncsik Györggyel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144071
HU ÁBTL 3.1.9. V-144071/1
HU BFL – XXV.4.f.10 – 9024 – 1959