Hat elemi iskolát végzett, majd motorszerelő-tanuló lett, később gépkocsivezetői vizsgát tett. 1941-től katonai szolgálatot teljesített, mely során szakaszvezetői rendfokozatig jutott. 1945 után a Csatornázási Műveknél helyezkedett el. 1952 júniusában a Budapesti Központi Járásbíróság lopás miatt 3 havi börtönre ítélte. A forradalom leverése után visszament a Csatornázási Művekhez dolgozni.
A forradalom idején környezetében „Wágner Frici” néven ismerték.
1956. október 23. után csatlakozott a XIV. kerületi nemzetőrséghez. Október 30-án jelen volt a Köztársaság téren a pártszékház megtámadásánál. November 4-én bekapcsolódott a Thököly út 44. számú házban működő fegyveres csoport akcióiba, akiknek az élelmiszerbeszerzője volt, de aktívan részt vett a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésénél a szovjet katonák ellen folytatott harcokban is. Több társával üldözőbe vette azokat a szovjet katonákat, akik bemenekültek a környékbéli házakba, maga is tüzelt és kézigránátot dobott rájuk. Részt vett a közeli boltok kifosztásában.
1959. október 26-án a Futó Jánossal és társaival szemben indított büntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145612/1-16
HU ÁBTL 3.1.9. V-150389/3
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f – 9019/1959