Nehéz gyermekkora volt, hol nagyszülei, hol szülei, hol pedig nevelőszülők nevelték. 1949-ben rövid ideig menhelyen élt, majd a fóti gyermeknevelő intézetbe került. A nyolc általános iskola elvégzése után 1951-ben a budapesti Sertésvágóhídnál lett ipari tanuló. 1952-ben hentessegédi vizsgát tett, és egészen 1957. január 26-ig, egy éves kihagyással, a vágóhídon dolgozott. 1951-től 1956-ig tagja volt a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ-nek). Miután 1957. január 26-án elbocsátották munkahelyéről és megkapta a katonai behívóját is, előbb Szegednél, majd Pécsnél próbálkozott sikertelenül átszökni a határon. Az utóbbi kísérlete során elfogták, és a pécsi járásbíróság április 29-én 8 havi börtönre ítélte, amit szeptemberben jogerőre emeltek. 1957 májusában a Pécsi Megyei Börtönből átszállították a BM Vizsgálati Osztályára, majd október 21-én a Markó utcai börtönben helyezték előzetes letartóztatásba.
A forradalom alatt „Feri” fedőnéven ismerték a bajtásai. 1956. november 4-e után az illegalitásban felvette a „Markó” fedőnevet.
1956. október 23-án ott volt a Magyar Rádió épületének ostrománál, majd október 24-én csatlakozott a Corvin közi csoporthoz, Pongrácz Gergely parancsnokságán összekötő tiszt lett, de október 26-ig részt vett a fegyveres harcokban is. Október 27-én megsebesült, a Péterfy Sándor utcai kórházba került. Október 30-án visszatért a Corvin közbe és ismét összekötő tisztként tevékenykedett a helyiek és a Forradalmi Karhatalmi Parancsnokság között. A tűzszüneti megállapodás idején belépett a nemzetőrségbe. November 3-án újra felvették a harcot a visszatérő szovjet erőkkel. November 4-én a szovjetek támadását már nem tudták visszaverni, ekkor a Kálvin téren harcoló egységek segítségére mentek, azonban a túlerővel szemben ott is feladták az ellenállást. November 5-én fegyverét elrejtve hazament. November közepén Szabó Lajos bevonta a Központi Honvéd Kórházban szerveződő illegális ellenállásba. Később ő is beszervezett ide embereket és december közepéig társaival röpcédulákat készítettek és terjesztettek. November közepétől a IX. és a XIV. kerületekben illegális csoportokat kezdett szervezni, amelyeket később más illegális csoportokkal „Délbudapesti Parancsnokság” néven összevontak.
1959. február 14-én a Nagy Józseffel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143260/1-5
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV.4.f.9 – 8016/1958