Édesapja kifutó volt. Két ipari iskolát végzett, géplakatos tanuló volt, később bányászként dolgozott. 1955 novemberben bevonult Budaörsre katonának, ahonnan a honvédség rákospalotai alakulatához helyezték.
1956. november 2-án a rákospalotai alakulatát önkényesen elhagyta, amiért másnap őrizetbe vették és a Mátyás laktanya fogdájába helyezték el. Onnan november 4-én a felkelők kiszabadították. Ezt követően csatlakott hozzájuk, gépkocsival fegyvereket szállított Angyalföldre és Zuglóba. Még ugyanazon a napon jelentkezett a kispesti tanácsházán a nemzetőrségbe, ahol ellátták fegyverekkel és rajparancsnoki megbízást kapott. 1956. november 11-ig részt vett a szovjet alakulatok elleni harcokban. November 6-án a Nagykőrösi út és a Kossuth utca sarkán kilőttek négy harckocsit, egy szovjet katona meghalt, többen megsebesültek. két nappal később a kispesti Határ útnál bocsátkozott harcba a szovjetekkel. November 9-én arról tájékoztatták, hogy Lados Mihályné kispesti VB-elnök kapcsolatban áll a szovjet egységekkel és tájékoztatja őket a felkelők tevékenységéről. Léderer egy társával Ladosné letartóztatására a lakásához mentek, ahol a férje ellenállt az intézkedésnek. Léderer erőszakkal bement a lakásba és géppisztollyal megsebesítette Ladost, feleségét pedig letartóztatták, azonban hamarosan hazaengedték.
1957. február 6-án a vele szemben indított bűntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-141322/a.
HU ÁBTL III. 9.2. VII. tétel sz.n. Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI. 9. – 449/1956.