Értelmiségi családból származott, szülei tanítók voltak. A gimnáziumi érettségi megszerzése után felvételt nyert a jogtudományi egyetemre. Két évfolyam elvégzése után átjelentkezett a Ludovika Akadémiára, 1932-ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté. Kétévi csapatszolgálat után átkerült a csendőrség állományába. 1934 és 1943 között több helyen, különböző beosztásokban szolgált, utolsó szolgálati helye Miskolcon volt szárnyparancsnoki beosztásban. Innen irányították át Zilahra a csendőr tanalosztály parancsnokának, majd 1944. december végén Budapesten a Csendőr Felügyelőség kiképzési osztályán teljesített szolgálatot 1945. február 12-ig, amikor szovjet fogságba került. 1950 decemberében került haza Magyarországra. Hazaérkezése után Kazincbarcikára internálták, ahonnan 1953-ban szabadult. 1953-ban az internálótáborban „Dernai” fedőnéven beszervezték. Ezt követően Budapest, XXII. kerületben a Kézműipari Vállalatnál lett segédmunkás.
1944-ben Zilahra helyezték és az ottani Csendőr Tanalosztályon parancsnoki beosztást kapott. A tanalosztályt 1944 szeptemberében a II. hadsereg táborrendészeti főnöksége alá rendelték. Pár nap múlva azt az utasítást kapta, hogy egységével vonuljon Nagysármás községbe, jelentkezzen a 2. páncélos honvédparancsnokságon és vegye át a gázkutak őrzését. Később megbízták a község katonai igazgatásának ellátásával. 1944. szeptember 9-én a zilahi csendőrszázadból csendőrök jelentek meg a községben, ahol 126 zsidó származású személyt szedtek össze. A csendőrség táborrendészeti főnökségétől azt a parancsot kapta, hogy az őrizetben lévő személyeket szállítsák el Kolozsvárra. Az útba indított csoportról Láncz megállapodott Mátyássy Miklós századossal, hogy a parancs végrehajtása helyett a Pusztakamarás község közelébe lévő Saskút hegyre szállítják őket, ahol valamennyit legyilkoltak. 1954 nyarán került a magyar hatóságok tudomására a Kolozsvári Népbíróság halálos ítélete, ezért 1955. február 1-én előzetes letartóztatásba helyezték.
1955. augusztus 21-én a vele szemben indított bűntetőperben jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 84655/1
HU ÁBTL 3.1.9 V-128777
HU BFL – XXV- 4.f.6. – 005094/1955
HU BFL – XXV-101.b.2. – 14599
HU MNL OL – XX-5-h – B. IV. 001364/1955