Érettségi vizsga után katonai szolgálatot teljesített, majd az 1930-as évek második felében Olaszországban folytatott teológiai és bölcsészeti tanulmányokat. 1941-ben pappá szentelték, és belépett a minorita rendbe. Kézdivásárhelyen kezdte meg szolgálatát. 1943 végén elhagyta a rendet és Budapestre költözött, ahol nyelvtanárként, majd magántisztviselőként dolgozott. 1944 tavaszán belépett a Nyilaskeresztes Pártba. 1944. augusztus 7-én tartalékos tábori lelkésszé nevezték ki. 1944. november 14-én eltiltották a papi hivatástól. 1945. január 20-a körül a hatóságoknak való ellenszegülése miatt a Nemzeti Számonkérés Szervezete halálra ítélte, a büntetést kegyelemből 15 évi börtönre változtatták. 1945 februárjában megszökött és az ország különböző részein bujkált. 1945 augusztusában vették őrizetbe Battonya környékén. 1945. augusztus 23-án kizárták a minorita rendből.
1944. október első felében közreműködött a nyilas hatalomátvétel előkészítésében. 1944. december közepe és 1945. január közepe között a Budapest XII. kerületi nyilasok egyik vezetőjeként több száz, főleg zsidónak minősített személy előállításában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében vett részt.
1945. szeptember 19-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.