Apja szabó volt, kivándorolt Amerikába, így édesanyja egyedül nevelte fel. 1915-ben belépett a ferences rendbe, 1918 és 1922 között elvégezte a teológiát Gyöngyösön. Ezután számos ferences rendházban lakott, Szatmárnémetiben, Kecskeméten, Budapesten. 1941 és 1946 között a Budapest II. kerületi Mártírok útjai rendház, 1946 és 1949 között a pécsi rendház, 1949-től pedig az újhatvani rendház főnöke volt.
Már hónapokkal a szerzetesrendek 1950 júniusi feloszlatása előtt szította az indulatokat hatvani hívei körében az államnak a római katolikus egyházzal kapcsolatos intézkedései miatt, ami oda vezetett, hogy 1950. június 19-én a hatvani ferences rendház előtt tömeg gyűlt össze a szerzetesek elszállításának megakadályozására. A tömeget a rendőrség csak erőszakos eszközökkel tudta szétoszlatni.
1951. május 26-án a Kriszten Ferenc Rafaellal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen életfogytig tartó börtönre ítélték.
Ferences források szerint a Conti utcai börtönben töltötte a büntetését és ott is halt meg 1952. szeptember 15-én.
Betegen került börtönbe, egy vesével élt már hosszabb ideje.
HU ÁBTL 2.1. X/36
HU ÁBTL 3.1.9. V-46886
HU ÁBTL 3.1.9. V-46886/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-46886/2