Édesapja szabómester volt. Hat év elemi után három évig hentes és mészáros ipari iskolában tanult. 1908-ban szabadult fel Nagyváradon, 1909-ben Budapestre jött és hentessegédként dolgozott. 1913-ban belépett a csendőrséghez, innen 1918-ban betegsége miatt őrmesteri rendfokozattal nyugdíjazták. Ezután hentes- és mészárossegédként, majd mesterként dolgozott Nagyváradon és Aradon. A trianoni békeszerződés után Budapestre jött és alkalmi munkákat vállalt. Többször meglátogatta a szüleit Aradon, de a román hatóságok üldözték a csendőr múltja miatt. 1929-ban visszavették a csendőrséghez, Pomázon, Tápiószecsőn, Zsámbékon és Budapesten teljesített szolgálatot. 1937-ben ismét nyugdíjazták. Nyugdíja mellett alkalmi munkákat is vállalt.
A nyomozati anyagok szerint engedélyezte, hogy a lakásán István fia és annak néhány társa 1956. november végén és 1957. január elején forradalmi röplapokat készítsen, a röplapkészítéshez használt írógépet elrejtette.
1957. április 8-án izgatás bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba helyezték.
HU ÁBTL 3.1.9. – Vizsgálati napló – III/1. Osztály – I. sorozat III. kötet