Négy polgári iskolát végzett. 1945-től a kecskeméti államrendőrség küldönce volt, majd a kecskeméti konzervgyárban dolgozott. 1949-ben Budapestre költözött és az Építőszerelő Vállalatnál helyezkedett el. 1951-től 1952-ig esztergályos átképzésen vett részt, egészségügyi okok miatt azonban csak rövid ideig dolgozott ebben a szakmában. A Magyar Optikai Műveknél vállalt munkát, 1954-ben a 43. számú, majd a 23. számú Építőipari Vállalatoknál betonozóként dolgozott. 1956 decemberében a Pillangó utcai munkásszálló gondnoka lett.
1956. október 27-én csatlakozott a budapesti VII. kerületi tanácsházán megalakult nemzetőrséghez, onnan október 29-én a Wesselényi utca 49. számú házban, Kovács Dezső parancsnoksága alatt működő Wesselényi zászlóaljhoz osztották be. A katonai mintára átszervezett csoportban megalakították a „Forradalmi Katonai Tanácsot” és kinevezték őt a tanácsot vezető Kovács Dezső helyettesének. Még ezen a napon részt vett a csoport Almássy tér 2. szám alá történő átköltöztetésében. Október 30-án tudomást szerzett a Köztársaság téren zajló lövöldözésekről. Néhány fegyveres társával a pártházzal szemben lévő bérház emeletéről géppisztolyából több lövést adott le az ostromlott épületre. Október végén, november első napjaiban társaival járőrözés közben pártfunkcionáriusokat igazoltattak, volt államvédelmi tisztek után kutattak, többnek a lakásában házkutatást is tartottak. November 2-án Kovács Dezső utasítására egy rajnyi fegyveressel átmentek a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központi épületébe, ahol fegyvereket kerestek. November 4-én intézkedett az Almássy térről a Royal szállóba történő átköltözésről, s mint parancsnokhelyettes közreműködött a támadó szovjet egységek elleni harc megszervezésében, barikádot állítottak a Lenin körúton, a rajokat tüzelőállásba rendezték. A csoporttal november 5-én és 6-án fegyveresen szembeszállt a szovjet csapatokkal, a szálloda erkélyéről légvédelmi géppuskából lőtték az odaérkező szovjet katonai egységeket, kézigránáttal, benzines palackokkal próbálták felrobbantani a szovjet harckocsikat. November 7-én, amikor a harcok következtében a szálloda kigyulladt, távozott az épületből. November 9-én a Központi Honvéd Kórházba ment Kovács Dezsőhöz és a tőle átvett röplapokat terjesztette a lakosság körében.
1958. október 4-én a Kovács Dezsővel és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143661/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 278/1958