A négy polgári iskola elvégzése után, 1937-ben segédmunkásként a Pick Szalámigyárban helyezkedett el. 1939-1940-ben tényleges katonai szolgálatát töltötte. Leszerelése után a GAMMA Finommechanikai és Optikai Műveknél lett segédmunkás, majd fél év múlva újra behívták katonának. 1942 márciusában kivitték a keleti frontra, ahol 1942 decemberéig harcolt. 1944-ben a német csapatok elleni lázításért 2 évi börtönre ítélték, de még abban az évben szabadlábra került, majd sáncmunkára vitték, ahonnan megszökött. 1945 elején Algyőre ment az apjához, ahol a Magyar Kommunista Párt helyi ifjúsági szervezője lett. 1945 márciusában önkéntes katonai szolgálatra bevonult az új hadseregbe, 1946-ban azonban falopásért 10 évre ítélték és leszerelték. A büntetését 1949-ben kegyelemből 5 évre felfüggesztették. Letartóztatásakor, majd a szabadulása után a Budapesti Szerelőipari és Szigetelő Vállalatánál dolgozott mint épületszerelő, ahol többszörös élmunkás és sztahanovista volt.
1956. október 27-én jelentkezett a budapesti VII. kerületi tanácsházán megalakult nemzetőrséghez, ahol beosztották járőrözésre egy tízfős csoportba. Október 29-én a tanács épületéből átköltöztek a Wesselényi utca 49. szám alá, a textilipari dolgozók kultúrotthonába, ahol megalakították a Wesselényi zászlóaljat, amelynek vezetője lett, majd még ezen a napon áttették székhelyüket az Almássy tér 2. szám alá. Október végén, november első napjaiban társaival több volt államvédelmi vagy annak vélt beosztottat előállítottak, lakásukon házkutatást tartottak. Október 30-án csoportját katonai mintára átszervezte és rajokat alakított ki, majd öttagú „Forradalmi Katonai Tanácsot” választottak, amelynek szintén ő lett a vezetője. Még ezen a napon, a déli órákban részt vett a Köztársaság téri pártház fegyveres megtámadásában. Az épület elfoglalása után három pártmunkást letartóztattak és bántalmaztak. Október 31-én a VIII. kerületben, a Rövid utcai belügyminisztériumi objektumból fegyvereket szereztek, s az épületet munkásszállásnak lefoglalta. November 3-án csoportjával átköltözött az Almássy térről a Royal szállóba. Másnap arról értesült, hogy a szovjet csapatok megindították a támadást, ekkor megszervezte az ellenállást, több helyről lőtték a Lenin körúton a szállóhoz érkező szovjet egységeket. A Hársfa utcai közértből két hordó benzint hoztak el és ebből benzines palackokat készítettek. A tűzharc során több szovjet katona életét vesztette és a szálloda kigyulladt épületében is jelentős kár keletkezett. November 6-a körül elhagyta a csoportot és a lakására ment, majd a Központi Honvéd Kórházban Radó György vezető főorvos segítségével bekerült az idegosztályra, ahol ellenséges röplapokat készített. Ezekből Kovács Imrének és Dóczi Dénesnek is adott terjesztésre. November 17-én elhagyta a kórházat, a magával vitt 50 darab röplapot a munkások körében terjesztette.
1958. október 4-én a Kovács Dezsővel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143661/1-4
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 278/1958