Alkalmazotti családból származott, édesapja altiszt volt a Honvédelmi Minisztériumban. Az öt gimnáziumi osztály elvégzése után 1948-ban katonai szolgálatra jelentkezett. Egyéves csapatszolgálat után, a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola növendéke lett, 1950-ben tanulmányai befejezése után alhadnagyi rendfokozatot kapott. Felavatásától kezdve 1956. december 8-ig Budapesten szolgált a 9318 számú légvédelmi tüzérezrednél szakaszparancsnoki, majd hadműveleti tiszti beosztásban. Leszerelése után letartóztatásáig az OFOTÉRT-nál helyezkedett el fotólaboránsként. 1952-től 1956 októberéig tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
1956. november 4-ig alakulatával Csepel-szigeten a Királyerdőn lévő harcállásponton teljesített szolgálatot, mint hadműveleti tiszt. November 4-én riadóztatta az alakulatot, miután az alárendeltségében tüzelőállásban lévő ütegek sorra jelentették, hogy a szovjet csapatok megszállták elhelyezési körletüket, már csak a 6. üteg állásaiban nem tartózkodtak szovjetek. Az ezredparancsnok elrendelte, hogy a szovjet egységek elől teljes felszereléssel vonuljanak vissza az alakulat laktanyájába. A visszavonulási út Csepelen keresztül vezetett. Kőrösi az általa vezetett gépkocsioszlopot a csepeli Szent Imre téren megállította, mivel két szovjet harckocsi közeledett. Parancsba adta a katonáknak, hogy ássák be magukat a bokrok mögé, ha a szovjetek lőni kezdenek, csak akkor viszonozzák a tüzet. Ekkor összetűzésre azonban nem került sor. Ezt követően az önként jelentkező katonákkal együtt kapcsolatba lépett a Csepelen létrejött fegyveres csoporttal és vállalta a szovjetek ellen harcra készülő katonák és civilek vezetését. Később két közepes légvédelmi ágyút vontattatott be Csepelre a Szent Imre térre. Vezető szerepet töltött be s szovjetek ellen az Imre téri harcokban, lövette a szovjet csapatokat, ennek során november 7-én lelőttek egy IL-28-as szovjet felderítő repülőgépet is. November 7-én miután már kilátástalannak tartotta a harc további folytatását, hazament. 1956. november 13-án nyugatra akart szökni, a határőrizeti szervek Kőszeg határában azonban elfogták, december 4-ig fogvatartották, majd visszafordították a fővárosba.
1958. március 4-én a Kőrösi Sándorral és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/1-3.
HU ÁBTL 3.1.9. V-143818/3a.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 742/1957