Szegényparaszti családból származott. A hat elemi osztály elvégzése után előbb nagybátyja gazdaságában dolgozott, majd borbélytanoncnak állt. 1936-ig borbélysegédként dolgozott, majd bevonult katonai szolgálatra. Továbbszolgálatra jelentkezett és elvégezte a jutasi tiszthelyettesi iskolát. A második világháború után jelentkezett a honvédséghez és 1947-48-ban elvégezte a Honvéd Kossuth Akadémiát. Ezután a Pf.1717. számú alakulat törzsparancsnoki segédtisztjeként szolgált Debrecenben. Őrizetbe vételekor főhadnagyi rendfokozatban szolgált.
A Nyugatra szökött Halmay Andor 1950 nyarán feleségén keresztül felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Koller Bélával, akit beszervezett kémkedésre. Koller elküldte Halmaynak a saját, valamint egy tiszttársa szolgálati beosztását. 1952 elején Koller megismerkedett a Magyar Néphadseregnél polgári alkalmazottként dolgozó Wutsch Terézzel, akinek beszámolt kémtevékenységéről. 1952. április 23-án Kollert és Wutschot gazdasági bűncselekmény gyanúja miatt kihallgatta a rendőrség, emiatt elhatározták, hogy Nyugatra szöknek, ahol Koller az általa ismert katonai adatokat akarta felhasználni a megélhetés biztosítására. Április 24-én vonattal Budapestre utaztak, másnap azonban mindkettőjüket őrizetbe vették. Koller a lakásán engedély és bejelentés nélküli honvédségi pisztolyt és lőszert rejtegetett.
1952. december 24-én a Koller Bélával és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.5. O-13395
HU ÁBTL 3.1.9. V-103462
HU ÁBTL 3.1.9. V-103462/2