Katonacsaládba született, édesapja tábornoki rangig vitte. Ő maga 1930-ban került a honvédség állományába. 1937-től állami tanítóként dolgozott. 1941. április 1-től már szakaszparancsnok volt Kiskunfélegyházán, 1943. május 1-től pedig századosi rendfokozatban századparancsnok. 1945. január 1-jén kinevezték a 2. számú kiképző és felállító központ zászlóaljparancsnokának. 1945. április 5-én Cikolaszigetnél szovjet hadifogságba esett. Lágerrendbontás miatt 1948. május 10-én Sztalinoban 10 évi javító-nevelő munkára ítélték. A hadifogságból 1950 decemberében tért haza.
1945. augusztus 5-én Szebellédy György feljelentette, mert állítása szerint fiát 1945. március 8-án Balatonalmádinál agyonlövette, mert megtagadta az eskü letételét Szálasira. A feljelentés miatt 1945. november 8-án a HM Katonapolitikai Osztály országos körözést rendelt el Koliballal szemben.
A felülvizsgálat során politikai szempontból megbízhatatlannak találták.
Volt hadifogoly őrizetesként előbb a Budapesti Állambiztonsági Fogházban (Mosonyi utca) tartották fogva, majd 1951. június 12-én internálták. 1951. október 6-tól a kazincbarcikai internálótáborban őrizték.
HU ÁBTL 2.1. X/36
HU ÁBTL 2.1. M-837/1951.10.07.
HU ÁBTL 2.2.1. I/13. 2/465.
HU ÁBTL 3.1.9. V-21565