Alkalmazotti családba született, édesapja fodrászsegéd volt. Budapesten négy gimnáziumi osztályt végzett, majd nyomdásztanulónak ment. 1936-ban felszabadult, ezután a szakmájában dolgozott, közben 1938 és 1941 között tényleges katonai szolgálatot teljesített. 1944 márciusában újra behívták katonai szolgálatra és a keleti frontra küldték. Novemberben szakaszparancsnokként Budapestre került a várparancsnoksághoz. Budán 1945 februárjában szovjet hadifogságba esett. 1947 júniusában tért vissza a Szovjetunióból. Egy ideig telepőrként dolgozott, majd visszatért a szakmájához. 1950-ben háborús bűntett miatt jogerősen 2 évi börtönre ítélték. 1952-ben lopás bűntette miatt 5 havi börtönre ítélték. Szabadulása után több munkahelyen dolgozott segédmunkásként, majd végül az újpesti nyomdánál helyezkedett el.
A Nyilaskeresztes Párt tagja volt.
1956 októberétől kezdve a Pomázon alakult nemzetőrség vezetőségi tagja volt. November 4-én a községbe nagyobb fegyverszállítmány érkezett, hogy ezek segítségével megszervezzék a szovjetekkel szemben az ellenállást. A szállítmányt társaival elrejtette a pomázi sportotthon színháztermének dobogója alá. A karhatalmisták többször jártak Pomázon, hogy begyűjtsék a fegyvereket, ők azonban nem adták le azokat. December 10. körül a nehézfegyvereket és a lőszereket elszállították a közeli Majdánpola hegyre, ahol egy gödörben vízmentesen elrejtették azokat.
1957. február 12-én a Bóna Zsigmonddal és társaival szemben indított büntetőper IV. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU HIM HL – XI.22 – 2083/1957