Gépészmérnöki oklevelet szerzett és műszaki tisztviselőként helyezkedett el Budapesten, a Ganz Villamossági Gyárban. 1928-ban vitézzé avatták. 1938-ban ecetgyárat alapított Dunaföldváron. A II. világháború alatt a Magyar Országos Véderő Egylet, majd a Nyilaskeresztes Párt tagja volt. 1942 májusától 1943 januárjáig a keleti fronton szolgált tartalékos főhadnagyi rendfokozatban. 1945. március 23-án Németországba távozott, ahol amerikai hadifogságba esett. 1946 januárjában visszatért Magyarországra, ekkor internálták. 1946. december 5-én szabadult és Dunaföldvárra költözött.
1947. január 19-én őrizetbe vették és a vele szemben indított büntetőperben első fokon 1947. június 11-én háborús bűntett miatt 10 évi fegyházbüntetésre ítélték. Az ítéletet másodfokon 1949. szeptember 23-án hatályon kívül helyezték, majd népellenes bűntett miatt 3 évi börtönbüntetésre ítélték, és a büntetést kitöltöttnek véve szabadlábra helyezték. Ezt követően újrakezdték a nyomozást és ismét előzetes letartóztatásba helyezték. 1949. december 9-én a második ítéletet megsemmisítették és az alapítélet hatályát fenntartották.
1942 nyarán a keleti fronton egy hídcsoport parancsnokaként két szovjet polgári személyt törvénytelenül kivégeztetett.
1950. január 22-én a Jénai Vilmossal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-49299
HU ÁBTL 3.1.9. V-146148